Bizsereg, nem bizsereg

Egy ezredfordulós Macbeth miről is szólhatna másról, mint a hatalom hátborzongató és gyomorforgató működéséről. Álmunkból felkeltve is fújjuk a modernitás leckéjét: ez az egyetlen, ami számít, korunk emberfeletti embere kizárólag ezzel méri magát. Ha váratlanul azt az ígéretet kapja, hogy megszerezheti, vagy abba a helyzetbe kerül, hogy mások fölött élhet vele, nincs helye habozásnak, a dolog önértékére való rákérdezésnek, legfeljebb a miként lehet mérlegelés tárgya. Zsámbéki Gábor rendezői világa éppen ilyen szenvtelenül kegyetlen: itt, kérem, hidegvérrel gyilkolnak a hidegvérű gyilkosok, álszentek az (ál)szenteskedők és aljasak az aljasok.