Szerepek börtönében
Gogol: a revizor - Csokonai Színház, Debrecen
Vlad Troickij előző magyarországi munkája, a kecskeméti Gogol.Utóirat is az „ukrán” klasszikushoz nyúlt. A másfél éve Kecskeméten bemutatott előadás a szerző novellái és regényrészletei alapján készített szabad játék volt. Debrecenben viszont egy klasszikus dráma, A revizor a kiindulópont, de a rendező – bizonyos értelemben – ezt a darabot is szabadon kezelte. Legalábbis az előadás jónéhány mozzanatából az derül ki, hogy jóval nyitottabb munkamódszerrel próbálta a művet, mint ahogy azt a magyar színpadokon megszokhattuk.
Erről a rendező így ír: „A próbafolyamat során az előadásban részt vevő színészekkel egy rendkívül izgalmas színházi utat jártunk be, eleinte egy szabadabb, improvizatívabb munkamódszerrel dolgoztunk, közös tréningek és helyzetgyakorlatok segítségével tapasztaltuk meg egymás gondolkodását és lehetőségeit, amit fokozatosan váltott fel az abszurd helyzetek, szürreális szituációk közösen megrendezett, gyakran spontán ötletekből kialakuló koreográfiája[1].(1.)”
Varga József
Nyilván efféle helyzetgyakorlatokból születhetett például az előadás indítása. Egy olyan jelenetet látunk, amely nincs benne a darabban (és amelyről az a benyomásunk, hogy színészi improvizációk alapján készült). A polgármester (Varga József) és a családja (a felesége: Ráckevei Anna; a leánya: Kacsur Andrea) reggelizik. A családtagok egy hosszú asztalnál ülnek, mindenfélékről beszélgetnek (például a szülők szóba hozzák, hogy férjhez kellene végre adni a lányukat, jobb híján a postamesterhez). Közben a polgármester szolgája (Sőtér István) hozza az ételeket, tölti az italokat. Anna Andrejevna dohogni kezd vele: „már megint részeg vagy!” A fiú ugyan szabadkozik, fogadkozik, de bizonytalan, elrajzolt mondatai jelzik, hogy lehet valami igazság a dologban. A polgármester elmondja, hogy levelet kapott, és néhány családi apróságot fel is olvas belőle, de ami igazán felizgatta, azt elhallgatja. Azt a városi elöljáróknak tartogatja, akiket akkor hívat magához, amikor a nőket visszaküldi a szobájába.
A városi elöljárók – sötét ruhás, fekete esernyős mogorva alakok – érkezésekor a polgármester a földre rogy, és négykézláb menekülni próbál a fekete alakok gyűrűjében, miközben patkányt kiált: a látomásban éjszakai álma válik egy pillanatra színpadi valósággá. A képileg hatásos, szürreális jelenet akár a Troickij rendezte előadás emblémája is lehetne. Fontos jel az is, hogy ezek a városi elöljárók apró ketrecekben gubbasztanak, mielőtt a polgármester elé járulnak. (Később egy ilyen kalitkába menekül a polgármester is, amikor Hlesztakov a városi fogadóban egy seprűvel megkergeti, és onnan próbál alázatos kézmozdulatokkal megbocsátást nyerni.) Troickij láthatóan egy olyan világot ábrázol, melyben mindenkinek pontosan tudnia kell a helyét, s ha szabadnak képzeli is magát, nemsokára azzal kell szembesülnie, hogy saját szerepe börtönén túl nem nyílhat számára tér. Leginkább majd a polgármester nyakába fog szakadni a valóság, hisz vágyaiban egész Pétervárig képzeli magát.
Varga József, Sőtér István, Ráckevei Anna
Troickij másik újítása, hogy rendkívül nyitottan kezeli a színpadi helyzeteket, és ezzel a színházi kifejezés formáit is tágítani igyekszik. Példa erre a fogadóban játszódó jelenet. Ekkor a változatlan tér jobb oldali előterében elhelyezett zongora jelképezi Hlesztakov szobáját. Előbb Oszip (Kóti Árpád) játszik rajta néhány futamot, majd Hlesztakov (Mészáros Tibor) ül hozzá. Ebédért rimánkodó mondatai így dallá alakulnak, ami a pincér (Cservenka Ferenc) megérkezésével duetté lesz. Mindezt a színpad másik oldaláról figyeli Dobcsinszkij (Dánielfy Zsolt) és Bobcsinszkij (Vranyecz Artúr). A hosszú asztalnál ebédelnek, ami korábban a polgármester ebédlőjét, majd a hivatal berendezési tárgyát „játszotta” el. A két furcsa fickó meg is tapsolja a fiú énekét. Erre (egy újabb, darabba betoldott improvizatív részben) Hlesztakov megpróbálja nekik eladni a dalát. És amikor az ajánlatra nem reagálnak, akkor a ruháit próbálja eladni nekik. Erre Dobcsinszkij és Bobcsinszkij menekülőre fogja, és gyorsan eliszkolnak a fogadóból.
Hlestakov azonban gyorsan feltalálja magát az új szerepében, amikor is a polgármester úgy bánik vele, mintha előkelő vendéggel találkozott volna. Ekkor a pétervári senkiházi könnyen beleképzeli magát a szerepbe, hogy ő nem akárki. Miközben sosem volt fogadásokról, nem létező magas rangú kapcsolatokról, képzelt irodalmi sikerekről mesél, remekül működnek a bohózati elemek: Hlesztakov ügyes koreográfia szerint szedegeti ki a városi elöljárók kezéből a borospoharakat, hogy azokat lelkesen kihörpintve már az üres poharakat nyomja az útjába kerülők kezébe. Mindenki lelkesen és alázatosan asszisztál egy totális lerészegedéshez.
Mészáros Tibor, Csikos Sándor
Troickij nyitott anyagkezelését jelzi, hogy a másnapi kijózanodás utáni eseményeket, a második rész tematikus blokkját, amikor a városi elöljárók egyenként Hlesztakov elé járulnak, és lepénzelik őt, a rendező egyetlen csoportjelenetté alakította. A fiú a jobb oldali hosszú asztal elé ülteti „kuncsaftjait”, csoportképet akar készíteni róluk, mert Hlesztakov szenvedélye a fényképezés, egy kis géppel minduntalan felvételeket készít. Hogy ne legyen olyan unalmas a beállítás, könyveket ad a város vezetőinek kezébe. Aztán azt mondja, gondoljanak arra, hogy a cár atyuska intelmeit olvassák a lapokon. És felvételeken rögzíti, hogy az értetlen és zavart elöljárók milyen komor, bágyadt tekintettel néznek maguk elé. Ebből a „csoportképből” lépnek egyenként Hlesztakovhoz, amikor sorra kerülnek. A fiú ekkor is sűrűn fényképez. Több szögből felvételt készít arról, ahogy Ljapkin-Tyapkin járásbíró (Garay Nagy Tamás) kenőpénzt nyújt át. Lefotózza azt is, ahogy Hlopov tanfelügyelő (Csikos Sándor) egy pornóújságot lapozgat, amelyet persze Hlesztkaov adott a kezébe. Arról is fotó készül, ahogy Zemljanyika, a közjótékonysági intézmények főgondnoka (Kiss Gergely Máté) meztelenül pózol egy asztal tetején (bár a képen az nem lesz rajta, hogy mindezt Hlesztakov utasításainak megfelelően tette).
Az eleinte csak játékos ötletek az előadás zárlatában kapnak mélyebb értelmet. Ekkor egy kalapos figura ül a zongoránál. Játszik néhány futamot, hogy magára vonja a figyelmet. Majd ezt mondja a hirtelen beállt csendben: Uraim, a revizor megérkezett Pétervárról. Kéretem Önöket! Feláll, és megfordul: Hlesztakov az. Akit revizornak hittek, valójában az is. És ez alatt a néhány nap alatt rengeteg információt gyűjtött be, fényképekkel dokumentálva…
Összhatásában Troickij egy nyomasztóan komor látomást festett a vidéki életről. Ám nem ártana némileg több dinamikai váltás az előadásba, mert a lassú, melankolikus jelenetek néhol az unalom veszélyével fenyegetnek. Feltétlenül nagy erénye a produkciónak, hogy nem vígjátékként közelít A revizorhoz. A komolyan vett helyzetek így azt is meg tudják mutatni, milyen komikus ereje van magának a szövegnek. A verbális humor általában nem szokott A revizor előadások jellemzője lenni, de most ez is fontos összetevővé válik. Ezért fölöslegesnek is tűnik minderre humoros játékötletekkel ráerősíteni. (Például amikor a polgármester szolgálja egy vörös fonallal keríti körbe a szereplőket, majd nem sokkal később közli, hogy „elvesztette a fonalat”.)
Hangütése, formavilága alapján különleges hely illeti meg a hazai Revizor-interpretációk történetében a Troickij rendezte debreceni előadást. Többek között azért is, mert számtalan izgalmas alakítás van benne. Elsősorban Mészáros Tibor játékát kell kiemelni, aki Hlesztakov-alakításában valóban formátumot kölcsönöz egy senkiházinak. De érdemes kiemelni Varga József szkeptikus Polgármesterét, Ráckevei Anna jóravaló tudatlanságba beletemetkező Polgármesternéjét. A városi előljárók mint csapat nyújtanak emlékezetes alakítást: értetlen manipuláltak ők, akiket önkörükön túl tekintő vágyaik tesznek kiszolgáltatottá, egyébként bármi rosszat fel lehet tételezni róluk. Mert egy olyan világ képviselői ők, ami nem ismer kíméletet.
Gogol: A revizor
Csokonai Színház, Debrecen
Fordította: Mészöly Dezső, Mészöly Pál
Díszlet: Dmitrij Kosztyuminszkij
Jelmez: Bánki Róza
Dramaturg, tolmács és a rendező munkatársa: Kozma András
Rendező: Vladiszlav Troickij
Szereplők: Varga József, Ráckevei Anna, Kacsur Andrea, Csikos Sándor, Garay Nagy Tamás, Kiss Gergely Máté, Mercs János, Dánielfy Zsolt, Vranyecz Artúr, Mészáros Tibor, Kóti Árpád, Jámbor József, Sőtér István, Cservenka Ferenc
[1] A mi revizorunk - Vlad Troickij rendező gondolatai. Olvasható a Csokonai Színház honlapján: http://www.csokonaiszinhaz.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=613:gogol-a-revizor-a-rendez&catid=2:eladasok
