Férfiak, nők, Fellini és a Miskolci Balett
Férfiak, nők, Fellini – Miskolci Balett
A kétéves Miskolci Balett ez év tavaszán egy olyan előadást mutatott be, amellyel tisztelegni szeretett volna a nagy mester, Federico Fellini művészete előtt, és egyben aktualizálni is gondolta a filmekben boncolt férfi-nő viszonyok sokféleségét. Ehhez olyan formát választott, melyben a különbségek két koreogáfus – egy férfi, Kozma Attila és egy külföldi koreográfusnő, Stayce Camparo – egymástól meglehetősen eltérő szemléletű rendezésében teljesednek ki.
A Kozma Attila rendezte narratív előadás erősen kötődik az Országúton című film történetmeséléséhez. Olyannyira, hogy folyamatosan fenntartja a nézőben a filmre való emlékezést. Az egybeesések-elválások finom játékát hozza létre, melyben a remekművel való összehasonlításban sem lesz vesztes a produkció. A főszereplő táncosok színpadi jelenléte úgy erős, hogy közben döbbenetesen emlékeztetnek Gelsomina, Zampano és a Bolond karaktereire. Kocsis Andrea, a Gelsominát alakító táncos épp olyan naiv, őszinte, derűs lelkű, csupaszív teremtés, mint amilyenné Giulietta Masina formálta. De nyughatatlanabb, fürkészőbb, nővé érése látványosabb. A Zampanót alakító Muresan Aurel táncos testéből adódóan szikárabb, filigránabb Anthony Quinn robosztus figurájánál. Kifejezéseiben nyíltabban kegyetlen, mint filmbeli elődje, ugyanakkor van valami együgyű zavartság is benne. Keresi a cselekvési lehetőségeket, de valahogy sosem jut más eszébe, mint a durvaság. A Bohócot alakító Szabó Levente távolodott el leginkább filmbeli előképétől. Könnyedebb, játékosabb, illékonyabb. Váratlanul felbukkan, majd épp oly hirtelen eltűnik. A Kocsis Andreával való duettjük két fiatal teremtés mókázással bolondított ártatlan szerelme. Koreográfiailag szépen kirajzolt az éles kontraszt a Gelsomina-Bohóc kölcsönösségen alapuló kettőse és a hatalmi viszonyt átlépni nem tudó Zampano-Gelsomina duó között. A kötéltáncos Bohóc fejjel lefelé sétál a plafonon – az égen jár. Hiába is erős párbeszédükben a kontakt tánc nyelvén megjelenő játékosság, nem lehet Gelsomina földi társa, csak ideig-óráig. Zampano földhözragadt darabossága a megerőszakolás majdhogynem primer jelenetétől a női test zsákként való dobálásáig az erőszak széles skáláján megjelenik. Élete a testi szükségletek és vándorlás repetitív kényszeréből nem igazán tud kitörni – egy rögzített tengely körül tolja körbe-körbe oldalkocsis motorkerékpárját.
A filmhez képest hangsúlyosabb szerepet kapnak a változatos karaktereket megjelenítő mellékszereplők – az archaikus közösségek szigorú anyáitól kezdve a cirkuszvilág artistáin át az alvilági figurákig. A koreográfus a zenével is jelzi, hogy nem a nagy mű remake-jét kívánta létrehozni, hanem önálló, saját lábon is mozgó alkotást. Nino Rota legendás filmzenéje helyett Giovanni Sollima drámai cselló szólóit halljuk mindvégig. Gyönyörű zene, de túlságosan is meghatározó, időnként átveszi a főszerepet.
A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2015/4. számában.
Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken. Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában, a Katona József Színház könyvesboltjában.
Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft
