Apokaliptikus kabaré
Szép Ernő: Emberszag – Vádli társulás
1944-es „élményeit" írta meg Szép Ernő Emberszag című könyvében. A német megszállás másnapján el kellett hagynia a margitszigeti kisszállót, ahol 33 évig élt, majd hamarosan a nővéreivel együtt be kellett költöznie egy Pozsonyi úti csillagos házba. Erről az időszakról szól az Emberszag, és arról a három hétről, amelyet munkaszolgálatosként Erődváros (ma Erdőkertes) határában tankcsapdákat ásva töltött. A naplóregényből Szikszai Rémusz rendezett előadást a Vádli Társulattal a Szkéné Színházban.
Bár legegyszerűbben monológként lehetne színpadra állítani az egyes szám első személyű elbeszélést, Szikszai Rémusz komplex színházként képzelte el az Emberszagot. A verbalitás mellett legalább ilyen fontos szerepe van az előadásban a látványnak és a zenének is. A komplex kifejezésmód összetett hangulatokat teremt, így az előadás a hangnemét tekintve is széles spektrumot fog át. Az alapvetően tragikus eseményeket Szép Ernő könnyed hangon, tárgyilagosságra törekedve meséli el, csak néha zökkenve ki szerepéből, amikor az értetlenség és a fájdalom hangjai is megszólalnak, de ezt némi humorral is ellensúlyozza. Szikszai rendezését viszont a groteszkbe hajló, játékos irónia fogja egységbe, amely hasonlóképp teremt távolságot a történettel (így mélyebb rálátást is engedve), mint ahogy Szép Ernő prózája is teszi.
Az összetett hangütést rögtön az előadás indítása jelzi. Egy keménykalapot, frakkot, de alatta áttetsző, csipkés, piros női felsőt viselő konferanszié (Simkó Katalin) jelenik meg a színpadon, és szinte negédes hangon idézi a csillagos házban lakó férfiakat hajnalban durván ébresztő házparancsnok szavait: „Tessék felkelni, tetves banda, lefelé az udvarra!"1 Majd rögtön dalra fakad (Szép Ernő egyik kupléját énekli), táncolni kezd: „Ha Pesten már a nyár nagyon galád, / Bepakkol tiz kofferbe a család, / S elvánszorog, mint a divat kivánja, / Abbáziába. // Ott a Lipótváros, meg a Teréz, / Odamegy Pest, mikor nyáron kivész..." Eközben a piros függönyök mögül három csíkos fürdődresszbe öltözött férfi jön elő, és tornapózok közepette öltözködni kezdenek a színpadon szétszórt ruháikba.
Közben szól tovább az 1908-as Szép Ernő-kuplé, amely most nem a nyaralásra, hanem másfajta útra indulásról szól. Valószínűleg igazán a zárlata miatt került ez a dal az előadás elejére: „S szól mindenütt a panasz, a vita, / Hogy itt mindenki izraelita, / Zsidó a pápa és zsidó a cápa, / Abbáziába, / Abbáziába!" A hirtelen menetelésbe váltó dalt tovább is írták az alkotók, mint ahogy a történelem is tovább írta a kupléban megfogalmazódott század eleji „életérzést": „Zsidó a pápa és zsidó a cápa. / Zsidó az orra, a füle, a szája, / Amíg az összest vagonba zárja. / Nyelje el őket a Dunának árja. / Dögöljenek meg senki sem bánja. / Tarts velem testvér, tarts velem árja." A könnyed, pajkos dalocska így fordul át sötét, kegyetlen fenyegetéssé, amelyből aztán két ritmusosan ismételt szólam válik ki: „zsidók", „dögöljenek meg"!
Ez az indítás egy apokaliptikus kabarét vetít előre, amelyben a prózai jelenetek egy részlegesen megélt (pontosabban nem teljes tragikus mélységében elmesélt) pusztulástörténetet jelenítenek meg, amelyet a zenés-táncos betétek frivol kommentárokkal látnak el. A kabaré, az eredetileg az élet élvezésére kitalált műfaj ezúttal az életlehetőségek, az emberi méltóság fokozatos elvesztésének folyamatát közvetíti, mint ahogy az élet örömeire nyitott szerző is azzal kénytelen szembesülni könyvében, hogy az a világ, amelyet a sajátjának tudott, végképp elveszett.
A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2016/2. számában.
Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken. Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.
Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft
