„Csehovból nehéz bármit is elengedni"

[...]

A Katona legendás Csehov-előadásai után

– Az eddigi rendezéseidből úgy látom, hogy a témák mellett a színészek jelenthették a másik meghatározó szempontot a darabválasztásnál. A Platonovban például folytatódnak bizonyos korábbi szerepek. A címszerepet játszó Kocsis Gergő A kaukázusi krétakörben látott Azdackot folytatja. Pálmai Anna Szásája ugyanolyan egyszerű, jóravaló nő, mint a Kaukázusi Gruséja. Ónodi Eszter Anna Petrovnája is ugyanaz a magabiztos nagyasszony, akit a Nórában láttunk a címszerepben. Tehát ilyen értelemben a figurákat is továbbépítitek az újabb előadásokban. Ebből arra következtetek, hogy a darabválasztásban az is fontos, hogy egyes színészekben megláttok bizonyos szerepeket.

Székely Kriszta: Ahogy haladok a pályán, és tapasztalom ezt a létformát és ezt a szakmát – és közben azt is egyre határozottabban érzem, hogy mi az ereje a színházcsinálásnak –, azt is lényegesnek gondolom, hogy én társulatban működöm. A Katona vezetése nem erőltet ránk sem darabot sem esztétikát. Ez egy különleges művészi szituáció, kiváltságos helyzet rendezőnek és színésznek is. Együtt járunk be utakat, és bizalommal vagyunk a másik iránt. Ez egy különleges alkotási folyamat, nemcsak a képességeink hanem teljes emberi mivoltunk kerül terítékre egy-egy próbafolyamat alatt. Számomra nagyon fontos az alkotói hűség, mert ha jól csináljuk azt amit csinálunk, akkor elég sokat adunk is és veszünk is el a másiktól munka közben. Nem szerencsés ezt nem megbecsülni. Természetesen ez nem jelenti, hogy társulaton belüli társulat formálódik. Ez egy hosszú pálya, és mindig nagyon várom az újabb és újabb találkozásokat.

– Ehhez persze az a szerencsés helyzet is kell, hogy azokkal dolgozhass, akikkel akarsz, hisz a Katonában párhuzamosan általában két próbafolyamat zajlik, meg kell osztozni a színészeken.

Székely Kriszta: A Platonov kapcsán épp egy ilyen helyzetben gondoltunk a darabra. Nem úgy merült fel, hogy égetően fontos lenne most azonnal megcsinálni (bár régen a tarsolyomban van), de kialakult egy olyan színészi együttállás, épp az egyeztetések eredményeként, akikről eszünkbe jutott ez a darab.

Szabó-Székely Ármin: Pontosabban Radnai Annamari hívta fel a figyelmünket arra, hogy ezekkel a színészekkel milyen jó Platonovot lehetne csinálni. Ráadásul ez különös helyzet is lenne a Katona legendás Csehov-előadásai után.

Székely Kriszta: Fontos pont a színház történetében, hogy ezek a Csehov-előadások megvalósultak. Ez olyan erős tradíciót jelent, aminek mi is érezzük a súlyát, tudjuk a helyét a Katonában. Ezért volt jelentős gesztus – legalábbis én így éltem meg –, hogy zöld utat adott Máté Gábor arra, hogy megcsináljuk a Platonovot. Ascher nagyszínpadi előadása után a Kamrában, ettől szűkebb, fókuszáltabb, intimebb lehetett az előadás, nem kellett nagy tablót kiállítani.

Szabó-Székely Ármin: Minden színház életében elkerülhetetlen, hogy egy idő után bizonyos klasszikus darabok újra megjelenjenek a repertoáron. Egy ilyen összefüggő történetben, mint amilyen a Katonáé, ahol nem voltak jelentősebb irányváltások, kiélezettebb ez a kérdés. A Nórával szerencsénk volt, mert azt korábban nem játszotta a színház.

Átirat?

– A Nóránál kiírtátok a színlapra, hogy Kúnos László fordítása alapján ti készítették a szövegkönyvet. A Platonovnál azonban ez hiányzik, pedig igencsak markáns szövegkönyvet raktatok össze.

Szabó-Székely Ármin: Akkor szoktuk kiírni magunkat szerzőként, ha döntő mértékben a mi mondataink szerepelnek a szövegben. Az nem számít átiratnak – még akkor sem, ha jelentősen meg kell húzni a szöveget, át kell variálni a szerkezetet –, amikor egy nagy terjedelmű szövegből hozunk létre egy játszható változatot. A Platonov mondatainak 95%-a Radnai Annamari kiváló fordításában hangzik el. A Nóránál azért írtuk azt ki, hogy Kúnos László fordítása alapján készült az előadás, mert a mondatok jelentős része nem tőle származott, tehát a nézők felé is jelezni kellett, hogy amikor Kristine Linde azt mondja, hogy „egy középszar kínai étteremben szolgálok fel", az természetesen nem Ibsen és nem Kúnos. Ezek a megjelölések praktikusan fedik, ahogy dolgozunk. A Nóra esetében Kúnos fordítása alapján született egy saját szöveg, a három „csehov-drámányi" Platonovnál az volt a kihívás, hogy Radnai Annamari fordítását használva húzzunk-szerkesszünk egy saját verziót.

– Azért itt is rengeteg olyan mondat, motívum van, amit ti írtatok bele a szövegbe. Nálatok Grekova élelmiszeripari kutatómérnök, aki a fehérje alapú táplálkozással foglalkozik. Vojnyicev viszont arról beszél, hogy több mint negyven éve nem járt ember a Holdon, és hogy szerinte ezzel kapcsolatban senkit nem érdekel más, csak a jogi szabályozás. Ekkor Platonov értetlenkedésére Szofja azt válaszolja, hogy szereti, ha a férje a világűrről beszél...

Székely Kriszta: Igazából akkor tekintünk átiratnak egy szövegváltozatot, ha valamelyest a történeten is változtatunk, ha eltoljuk valamilyen irányba. A Nóra esetében ez elég erősen megtörtént, a Platonovnál viszont inkább beszélhetőbbé, maibbá, fókuszáltabbá tettük a darabot, és valamelyest az időszerkezetén változtattunk.

Szabó-Székely Ármin: Ez is csak annyiban igaz, hogy a Csehov-darab rendkívül bőbeszédű, tehát „beszélhetőbbé tenni" egyszerűen csak azt jelenti, hogy, hogy harmadára húztuk a szöveget. De a Platonov magában rejti ezt a feladatot. Annamari a dramaturg-képzésen épp Platonov-kurzust tartott az osztályunknak, és emlékszem, hogy anno már a darab szinopszisának megírása is komoly munkát igényelt.

– Szerintem jóval túlmegy a dramaturgiai húzásokon, amit a darabbal csináltatok. Ugyan valóban „tisztelettudóan" kezdődik az előadás, az első néhány jelenetet tényleg csak meghúztátok, de aztán nagyon átalakul a szerkezet, felpörögnek a jelenetek, átrendeződnek a viszonyok, máshová kerülnek helyzetek, mondatok. Egyáltalán nagy változást jelent az is, hogy a két különböző napon játszódó két felvonást (amelyből a második felvonás két képe között is eltelik néhány óra, és közben a helyszín is változik) ti összevontátok egyetlen egy estévé, egyetlen folyamatosan zajló nagy bulivá.

Szabó-Székely Ármin: A mi változatunknak valóban teljesen más az időszerkezete és a dramaturgiája. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a darab húsz szereplőjéből mi tízet hagytunk meg. De ez nem átirtat, hanem egy előadáspéldány. A Platonov egy ilyen mű: a Woyzeckhez hasonlóan minden előadásnak létre kell hoznia belőle a saját változatát.

[...]

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2018/7. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken.
Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Ára (mely nem tartalmazza a postaköltséget):

Aktuális évfolyam számai: 880 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 595 Ft

Postaköltség (előre utalás vagy számlára való befizetés esetén): 335 Ft