Komor vidéki képek

 A kecskeméti Gogol.Utóirat a szerző novellái és regényrészletei alapján készített szabad játék volt. Debrecenben viszont egy klasszikus dráma, A revizor a kiindulópont, de a rendező – bizonyos értelemben – ezt a darabot is szabadon kezelte. Legalábbis az előadás jónéhány mozzanatából az derül ki, hogy jóval nyitottabb munkamódszerrel próbálhatták a művet, mint ahogy azt a magyar színpadokon megszokhattuk.

Ilyen például az előadás indítása. Egy olyan jelenetet látunk, amely nincs benne a darabban (és amelyről az a benyomásunk, hogy színészi improvizációk alapján készült). A polgármester (Varga József) és a családja (a felesége: Ráckevei Anna; a leánya: Kacsur Andrea) reggelizik. A családtagok egy hosszú asztalnál ülnek, mindenfélékről beszélgetnek (például a szülők szóba hozzák, hogy férjhez kellene végre adni a lányukat, jobb híján a postamesterhez). Közben a polgármester szolgája (Sőtér István) hozza az ételeket, tölti az italokat. Anna Andrejevna dohogni kezd vele: „már megint részeg vagy!” A fiú ugyan szabadkozik, fogadkozik, de bizonytalan, elrajzolt mondatai jelzik, hogy lehet valami igazság abban, amivel az asszony vádolja. A polgármester elmondja, hogy levelet kapott, és néhány családi apróságot fel is olvas belőle, de ami igazán felizgatta, azt elhallgatja. Azt a városi elöljáróknak tartogatja, akiket akkor hívat magához, amikor a nőket visszaküldi a szobájába.

Varga József, Sőtér István, Ráckevei Anna - Forrás: csokonaiszinhaz.hu

A városi elöljárók sötét ruhás, fekete esernyős mogorva alakokként érkeznek. És ebben a látomásszerű érkezésben egy látomás is születik: a polgármester a földre rogy, és négykézláb menekülni próbál a fekete alakok gyűrűjében, miközben patkányt kiált. Az éjszakai álma válik egy pillanatra színpadi valósággá. Mindez a Troickij rendezte előadás egy fontos jellemzőjére utal: nagyon sok képszerű elem, szürreális mozzanat jelenik meg benne. (A városi elöljárók például apró ketrecekben gubbasztanak, mielőtt a polgármester elé járulnak. Később egy ilyen kalitkába menekül a polgármester is, amikor Hlesztakov a városi fogadóban egy seprűvel megkergeti, és onnan próbál alázatos kézmozdulatokkal megbocsátást nyerni. Úgy tetszik, Troickij egy olyan világot ábrázol, melyben mindenkinek pontosan kell tudnia a helyét, s ha szabadnak képzeli is magát, nemsokára azzal kell szembesülnie, hogy saját szerepe börtönén túl nem nyílhat számára tér. Leginkább a polgármester nyakába szakad majd a valóság, aki egész Pétervárig képzeli magát.)

Troickij másik újítása, hogy rendkívül nyitottan kezeli a színpadi helyzeteket, és ezzel a színházi kifejezés formáit is tágítani igyekszik. Példa erre a fogadóban játszódó jelenet. Ekkor a változatlan tér jobb oldali előterében elhelyezett zongora jelképezi Hlesztakov szobáját. Előbb Oszip (Kóti Árpád) játszik rajta néhány futamot, majd Hlesztakov (Mészáros Tibor) ül hozzá. Ebédért rimánkodó mondatai így dallá alakulnak, ami a pincér (Cservenka Ferenc) megérkezésével duetté lesz. Mindezt a színpad másik oldaláról figyeli Dobcsinszkij (Dánielfy Zsolt) és Bobcsinszkij (Vranyecz Artúr). A hosszú asztalnál ebédelnek, ami korábban a polgármester ebédlőjét, majd a hivatal berendezési tárgyát „játszotta” el. A két furcsa fickó meg is tapsolja a fiú énekét. Erre (egy újabb, darabba betoldott improvizatív részben) Hlesztakov megpróbálja nekik eladni a dalát. És amikor az ajánlatra nem reagálnak, akkor a ruháit próbálja eladni nekik. Erre Dobcsinszkij és Bobcsinszkij menekülőre fogja, és gyorsan eliszkolnak a fogadóból.

Csikos Sándor, Dánielfy Zsolt, Vranyecz Artúr, Garay Nagy Tamás

A nyitott anyagkezelést jelzi, hogy a második rész tematikus blokkját, amikor a városi elöljárók egyenként Hlesztakov elé járulnak, és lepénzelik őt, Troickij egyetlen csoportjelenetté alakította. A fiú a jobb oldali hosszú asztal elé ülteti „kuncsaftjait”, csoportképet akar készíteni róluk., mert Hlesztakov szenvedélye a fényképezés, egy kis géppel minduntalan fotókat készít. Hogy ne legyen olyan unalmas a beállítás, könyveket ad a város vezetőinek kezébe. Aztán azt mondja, gondoljanak arra, hogy a cár atyuska intelmeit olvassák a lapokon, és felvételeken rögzíti, hogy az értetlen és zavart elöljárók milyen komor, bágyadt tekintettel néznek maguk elé. Ebből a „csoportképből” lépnek egyenként Hlesztakovhoz, amikor sorra kerülnek. A fiú ekkor is sűrűn fényképez. Több szögből felvételt készít arról, ahogy Ljapkin-Tyapkin járásbíró (Garay Nagy Tamás) kenőpénzt nyújt át. Lefotózza azt is, ahogy Hlopov tanfelügyelő (Csikos Sándor) egy pornóújságot lapozgat, amelyet persze ő adott a kezébe. Arról is fotó készül, ahogy Zemljanyika, a közjótékonysági intézmények főgondnoka (Kiss Gergely Máté) meztelenül pózol egy asztal tetején (bár a képen az nem lesz rajta, hogy mindezt Hlesztakov utasításainak megfelelően tette).

Az eleinte csak játékos ötletek az előadás zárlatában kapnak mélyebb értelmet. Ekkor egy kalapos figura ül a zongoránál. Játszik néhány futamot, hogy magára vonja a figyelmet. (Mert közben a városi elöljárók hangosan kacagnak. A lánya házassági terveiben és a saját pétervári karrierjében felsült polgármesteren röhögnek, aki dühösen válaszol: „Mit röhögtök? Magatokon röhögtök?”) A hirtelen beállt csendben ezt mondja a zongoránál ülő figura: „Uraim, a revizor megérkezett Pétervárról. Kéreti Önöket!” És ekkor feláll, és megfordul: Hlesztakov az. Akit revizornak hittek, valójában az is. És ez alatt a néhány nap alatt rengeteg információt gyűjtött be, fényképekkel dokumentálva…

Mészáros Tibor, Csíkos Sándor - Forrás: csokonaiszinhaz.hu

Összhatásában Troickij egy nyomasztóan komor látomást festett a vidéki életről, ám nem ártana némileg több dinamikai váltás az előadásba, mert a lassú, melankolikus jelenetek néhol az unalom veszélyével fenyegetnek. Feltétlenül nagy erénye a produkciónak, hogy nem vígjátékként közelít A revizorhoz. A komolyan vett helyzetek így azt is meg tudják mutatni, milyen komikus ereje van magának a szövegnek.

Gogol: A revizor

Csokonai Színház, Debrecen

Fordította: Mészöly Dezső és Mészöly Pál

Díszlet: Dmitrij Kosztyuminszkij

Jelmez: Bánki Róza

Dramaturg, tolmács és a rendező munkatársa: Kozma András

Rendező: Vladiszlav Troickij

Szereplők: Varga József, Ráckevei Anna, Kacsur Andrea, Csikos Sándor, Garay Nagy Tamás, Kiss Gergely Máté, Mercs János, Dánielfy Zsolt, Vranyecz Artúr, Mészáros Tibor, Kóti Árpád, Jámbor József, Sőtér István, Cservenka Ferenc

A válogató szemével:

Urbán Balázs: Egy válogató emlékiratai II.

Urbán Balázs: Vidéki és határon túli színházak – a válogató szemével

Szakmai beszélgetés a POSZT-on

A revizorról

POSZT-naplók az előadásról (is)

Stop.hu

Török Ákos

Turbuly Lilla