A Kokoschka babáját a premier után ez idáig mindössze egyszer láthatta a közönség a Fesztiválszínházban, a két alkalom között hónapok teltek el. Furcsamód ez a „láthatatlanság" is az előadásban megfogalmazott probléma részévé válik: hol végződik az élet, hol kezdődik a halál? És főleg: a színház.
A báb- és a táncművészet összekapcsolását ígéri a Trafó új bemutatója. De A tó című előadásban részben másról, részben többről van szó. Egyrészt a művészi kifejezés sokszínűségéről, másrészt az alkotás lényegéről: az átváltozás képességéről, illetve az ezáltal nyíló átjárókról az ismeretlen felé.
Néptánc, balett-pózok, kortárs technika, törzsi táncok kör- és láncformái, fizikai színház – rengeteg mindent tartalmaz, és ehhez képes nagyon ügyesen elegyít Gera Anita koreográfiája, az XYZ. Az alkotó a különféle információs csatornák hatására létrejövő új, degenerált kapcsolati mintákat, a hálózatok és közösségek egyes, akár abszurd jellegzetességeit kiemelve rögtön reflektál is azokra.
Nem feltétlenül kell egy Faun-előadás kapcsán Vaclav Nyizsinszkijt emlegetni, de ha az alkotók maguk hozzák fel a XX. század egyik leghíresebb táncos-koreográfusát darabjuk referenciájaként, akkor mindenképp meg kell emlékeznünk róla. A Ballets Russes fiatal tehetsége 1912-ben kapott felkérést mentorától, a társulat vezetőjétől és egyben szeretőjétől, Szergej Gyagilevtől, hogy elkészítse első koreográfiáját Debussy zenéjére.
Nikolas Schöffer (1912–1992), a kalocsai francia, nevezzük akár képzőművésznek, akár „installátornak" építésznek, kibernetikusnak, kultúrtörténésznek, polihisztornak, lényegét tekintve a játék nagymestere volt. Amit csak lehetett, kipróbált, majd hosszan belefelejtkezett, eljátszott minden lehetőséggel, sőt a lehetetlennel is.
Bár M. Kecskés új bemutatója szóló produkció, mégsem ő az egyetlen szereplője. Ez a darab nem „üres térben" zajlik, ugyanis az előadóval majdnem egyenrangú szerepet játszik benne a hátsó falat folyamatosan kitöltő vetítés.
A Bodyscape alkalmi társulás Dar Winners című produkciója a kortárs táncot, az elektronikus zenét és a videóművészetet igyekszik összekapcsolni. A különböző területek egymáshoz való társítása időszerű és izgalmas feladat, az összetettség megmutatása komoly kihívás.
Váratlan történések sorozata, az uborkaszag meglepetése, bikini szezon, testetlen testiség, családi telítettség – L1DanceFest. A budapesti székhelyű L1 Egyesület nemzetközi táncfesztiválja idén tizennegyedik alkalommal zajlott a fővárosban.
A második táncos után már minden járókelőre gyanakodtam. Az ázott padokat a parkban, a kicsorbult járdaszegélyt, a pocsolyákat kerülgető magassarkút és a fázósan baktató hazatérőket egy nagy egész részeként érzékeltem, mintha mindenki és minden csak azért lenne ott, hogy teljessé tegye Kitt Johnson Hézag című előadását.
A Hinoki 2.0 Mészáros Máté Hinoki című koreográfiájának átdolgozott verziója. A darab gondolati magja nem változott: az első verzióhoz hasonlóan a Hinoki 2.0 is az elmúlás, rombolás és újjáteremtés ciklikus körforgását állítja középpontba.
A Gangaray Dance Company szervezésében megvalósuló márciusi improvizációs tánctalálkozó nézői hirtelen azon kaphatták magukat, hogy egy kissé formabontó beszélgetés résztvevőivé váltak.
A több száz éves történelmi várnegyedben, a Nemzeti Táncszínház színpadán a Színház- és Filmművészeti Egyetem első fizikai színházi koreográfus-rendező szakos osztály hallgatói mutatkoznak meg.